Joom!Fish config error: Default language is inactive!
 
Please check configuration, try to use first active language

Elhunyt Dr. Bede Gábor
Elhunyt Dr. Bede Gábor

2016. október 12-én elhunyt Dr. Bede Gábor docens, tanszékünk nyugállományú vezető oktatója.

Bede Gábor a Budapesti Műszaki Egyetemen 1963-ban szerzett gépészmérnöki oklevelet a hőerőgépész ágazaton. Attól kezdve egész pályafutása a Műegyetemhez kötődött. Oktatói munkáját a Lévai András vezette Hőerőművek Tanszéken kezdte, majd az oktatási egységek átszervezése után a Hő- és Rendszertechnikai Intézetben, az Energetika Tanszéken és az Energetikai Gépek és Rendszerek Tanszéken folytatta.

Tudományos, szakmai és oktatási munkájában központi szerepet kapott az atomenergetika és a légszennyezés légköri folyamatainak vizsgálata. Ezek mellett az energetika számos más területével is foglalkozott, többek között erőművi körfolyamatok vizsgálatával. Ez utóbbi területen a tápvíz-előmelegítő rendszer optimalizálásával foglalkozó disszertációja alapján nyerte el 1977-ben a Magyar Tudományos Akadémián a műszaki tudományok kandidátusa címet, majd a kandidátusi cím alapján 1995-ben a BME-n a PhD fokozatot. Akkori eredményeinek egy része a mai napig megtalálható az Erőművek tantárgy oktatási anyagában.

Az egyetemi pályafutása nem jelentett bezárkózást a Műegyetem falai közé, tanított a Felsőfokú Villamosenergiaipari Technikumban, félállásban vagy megbízásos jogviszonyban dolgozott – többek között – a VEIKI-nek, az Energiafelügyeletnek, az Országos Atomenergia Bizottságnak. és az Országos Atomenergia Hivatalnak.

Jelentős szerepet játszott az energetikai képzés fejlesztésében is. Részt vett az Egyetemi Tanreaktor (ma Nukleáris Technikai Intézet) reaktorán végezhető hallgatói mérések kidolgozásában, több mint 20 évig vezette a Hőerőművek tanszék, majd jogutódjának izotóp-laboratóriumát. Részt vett a Paksi Atomerőmű és a BME Gépészmérnöki Kar közös energetikai mérnökképzésének kialakításában, majd 15 éven keresztül kari ill. tanszéki felelősként annak szervezésében, irányításában. Oktatási munkáját számos jegyzet fémjelzi: a Felsőfokú Villamosenergiaipari Technikum számára írt Hőerőművek (1967), a BME-n használt Hőerőművek. Tervezési segédlet (1967), a Csom Gyula által szerkesztett Atomtechnikai mérések (1973) egyes fejezetei, a Szennyezőanyagok terjedése a légkörben (1976), a Reaktorelmélet – reaktortechnika (1982) és az egyetemi nívódíjas Izotóptechnika (1984) jegyzetek. Ezek mellett mintegy 100 folyóiratcikket és konferencia dolgozatot írt, nagyrészt az ETE és a MET folyóiratai és konferenciái számára, de jó néhány külföldi folyóiratokban is megjelent.

Alapító tagja volt a Magyar Nukleáris Társaságnak, tagja az Energiagazdálkodási Tudományos Egyesületnek és a Magyar Energetikai Társaságnak. Külföldi kapcsolatai közül a legjelentősebbek a több mint féléves ösztöndíjas útja a francia EdF-nél és a sokszori látogatás a Moszkvai Energetikai Egyetemen a velük folytatott másfél évtizedes szakmai együttműködés keretében.

Emlékét és szellemiségét megőrizzük.